Megérkeztek a finn kiállítás képeslapjai a muzbóba!
A lapok elvihetővé teszik a kiállítás egy-egy szeletét. Igyekeztünk zamatos, atmoszferikus válogatással felbukkanni az ősz végén.
A finn lapok mellett más lapok is kiszaladtak a nyomdagépből:
A Néprajzi Múzeum bűvös épületének megragadhatatlannak tűnő terei 2 fotón és egy négyes montázson jelennek meg Taskovics Dorka és az Artistaművek alkotói tolmácsolásában.
Az állandó kiállításhoz kötődő tartalommal pedig 3 archív fotót választottunk, hogy pótoljuk a hiányt, amit hosszú ideje tapasztaltunk. Sokunk örömére cifraszűr, pártás lány biciklivel és egy mérai család Kolozs megyéből 1910-ből.
A magyar parasztság történetének legnagyobb sorsfordulóját élte meg a második világháborút követő két évtizedben. Ekkor az évszázadok alatt kialakult hagyományos paraszti életforma alapjai viharos gyorsasággal szűntek meg az iparosítás rohamos térnyerése, de még inkább az állami beavatkozás következtében. Egy régi világ végérvényesen eltűnőben volt. Két néprajzkutató, Fél Edit (1910-1988) és Hofer Tamás (1929), a Néprajzi Múzeum munkatársai 1954-ben nagy kutatási programot indítottak azzal a céllal, hogy a mezőgazdaság szocialista átszervezésének várható következményei előtt, még az utolsó pillanatban megörökítsék ennek a paraszti létformának egész rendszerét és működési módját. 
Egy Heves megyei településen, Átányon két évtizeden át tartó munkával átfogó vizsgálódást végeztek, amelynek külföldön megjelent eredményei világszerte ismertté váltak. Magyarországon a legendás Átány-kutatás jóval kisebb visszhangot váltott ki, miután az elkészült monográfiák kiadásától a korabeli magyar tudományos könyvkiadás elzárkózott. A kutatás fokozatosan kidolgozott újszerű, a korábbi hazai néprajzi vizsgálódás szemléletét meghaladó módszerét és a felhalmozott jelentékeny anyagot csak a beavatottak szűk köre ismerhette meg. Így az elmúlóban lévő paraszti világ aprólékos részletekből, érzékeny elemzésekből fölépített monumentális rajza a korszak magyar tudományosságában és a közgondolkodásban nem tölthette be azt a szerepet, amire hivatott volt. 
A kiállítás első kísérletként ízelítőt próbál adni ebből a páratlan tudományos vállalkozásból. Forrásanyagát az Átányon gyűjtött, eddig kiállításokon szinte soha nem szerepelt tárgyak, korabeli feljegyzések és a bőséges fotóanyagból válogatott képek alkotják. Egy átányi család munkanapjának nyomon követésével tárulnak fel a kutatás legfontosabb eredményei és szemléleti, módszertani, anyaggyűjtési sajátosságai. De a kiállításban feldolgozott témák arra is alkalmasak, hogy a látogató - Fél Edit és Hofer Tamás eredeti céljainak megfelelően - betekintsen egy hagyományos paraszti közösség mindennapjaiba.
